Sziasztok!
A mai bejegyzésben a szerelemről elmélkedünk egy kicsit kedves írótársammal! Reméljük, tetszeni fog! Jó olvasást!!
Mostanában elég gyakran beszélünk a szerelemről Bubble-val. Szerintem mindenki életében előfordul az, hogy szerelmes lesz. Mi sem vagyunk mások. Még az az ember is lehet szerelmes, akiről nem is gondolnánk. Valaki kinyilvánítja érzéseit, valaki pedig sunyin magában tartja. Ettől vagyunk különlegesek és értékelhetőek. Na, de mi van akkor, ha van egy bizonyos személy - akár fiú, akár lány -, aki tényleg értékel minket?
Nos, egy szerelem kialakulása bizonyos szavakkal, akár gesztusokkal is kezdődhet. A lányoknál ez a tipikus hajdobálásban, a fenék riszálásban vagy hosszas bámulásokban nyilvánul meg. A fiúk ezt nem sűrűn veszik észre legtöbbször, na de itt jönnek a szavak. Az állandó flörtölés meghozza a gyümölcsét! A hölgyeknél ez elpirulásban mutatkozik meg.
A fiúk szerelmi megnyilvánulásai már sokkal eltérőbbek. Ők nem az az érzékeny, pirulós fajta sőt inkább a durva és kíméletlen kategóriába tartoznak. A felnőttek azt szokták mondani, hogy ha egy fiú piszkál, tetszel neki. Sajnos, ez nem így van a mai kamaszokkal. Itt, a 21. században a hímnemű társaink - még sokszor a lányok is -, semmibe veszik a másik fél érzéseit. Úgy gondolják, ha már egy kellő "mennyiségű" lánynak/fiúnak tetszik, feljebb kerülhet a táplálékláncon! Valójában fogalmuk sincs, hogy mit művelnek egy lány érző szívével. Persze megjegyezném, hogy a mai tinilányok sem különbek a legtöbb esetben.
Vegyünk egy példát.
Nekem tetszik egy fiú. Nem kimondottan a leghelyesebb, de én nem is a külsejébe, sokkal inkább a belső tulajdonságaiba szerettem bele. Nem is tudom, hány éjszakát sírtam át miatta, csak mert tudtam, hogy nem lesz köztünk semmi. Beletörődtem, de az beteszi nálam a kaput, ha valakivel meglátom flörtölni. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy mi lesz majd akkor, ha más veszi át az ő képzeletbeli helyét? Vajon hogyan fog esni neki, főleg azért, mert pontosan tudta, hogy a kapu nyitva volt neki, de elkésett és bezárt. Lakattal a záron!
Akkor egy másikat is.
Bubble és az egyik osztálytársam között volt valami, ami több volt barátságnál, de kevesebb szerelemnél. Tudjátok, a szokásos. A nyáron rengeteget találkoztak, de egy nap a kis suhanc olyat mondott, amit nem kellett volna. Nem nagyon engedi közel magához a kis sihedert, de teljesen jogosan. Nem fogja fel, hogy mit tud ártani egyetlen mondatával.
A mai tinédzser fiúkkal az a legnagyobb baj, hogy még éretlenek egy kapcsolatra. Nem hiába érnek gyorsabban a lányok. Sok fiatal ezt úgy fogja fel, hogy "van és kész". Semmi. Zéró. Ez azonban a lányoknál is hasonlóan van. Én is ebben a társadalomban növök és nem egy olyan említésre méltó példát látok, aki csak arra hajt, hogy minél több kapcsolata legyen.
A másik kedvem a nyilvános smárolás, ha úgy tetszik.
Gyerekek, elhiszem, hogy imádjátok egymást, de nem kell felfalni a másikat. Egy-két csókra azt mondom, hogy oké, de mikor már a másik szájában kutakodtok, ráadásul mikor mindenki titeket néz, ne csodálkozzatok a savanyú pillantásokon. A hosszas nyelves csókot intézzétek privátban, kérlek. Szoktam is mondani a barátaimnak, amikor meglátok egy párt a suliban csókolózni, hogy csináljátok inkább a Wc-n, mert ez eléggé hivalkodó és közönséges jellemre utal. Így rögtön elítélnek.
Tudom, hogy ebben a korban a hormonok felszabadulnak, de azért ne ennyire gusztustalanul. Szép dolog, ha szeretitek egymást, de ne csináljatok magatokból bohócot.
Szóval, most, hogy ezt tisztáztuk, keressünk egy másik témát. Ó! Megvan.
Ami még nagyon tetszik a mostani gerlékben az a külső alapján való ítélkezés. Könyörgöm, miért olyan fontos az, hogy egy lánynak hatalmas mellei, kerek feneke legyen vagy egy fiúnak mekkora micsodája van, esetleg izmos-e? Véleményem szerint semmi. Nincs SEMMI értelme. Addig oké, hogy jól megnézel valakit. Nem egy olyan párt látok, akik nem vékonyak, izmosak, de mégis jó ideje együtt vannak.
Akkor térjünk rá az egyik legviccesebb témára. Facebook kapcsolatok.
Annyira imádom, amikor Facebookon kiírják, hogy "Kapcsolatban". Természetesen örülök neki, de nem hinném, hogy ezek a kiírások létfontosságúak lennének. Főleg, amikor még hozzá is szólnak, hogy "szeretlek mackóm". Annyira nyálas és mű. Szinte lesüt róluk. Ha lesz barátom, én biztosan nem fogom megosztani a közösségi oldalakon. Majd, ha meglátják, hogy kézen fogva sétálunk együtt, akkor hagyom őket találgatni.
Most, hogy a végére értünk a mai cikknek, lehet azt gondolni, hogy ez csupán egy irigységből fakadó, féltékenységi cikk, de nem érdekel. Ez a személyes véleményem és még túl fiatal is vagyok ahhoz, hogy barátom legyen.
Vegyünk egy példát.
Nekem tetszik egy fiú. Nem kimondottan a leghelyesebb, de én nem is a külsejébe, sokkal inkább a belső tulajdonságaiba szerettem bele. Nem is tudom, hány éjszakát sírtam át miatta, csak mert tudtam, hogy nem lesz köztünk semmi. Beletörődtem, de az beteszi nálam a kaput, ha valakivel meglátom flörtölni. Ilyenkor arra kell gondolni, hogy mi lesz majd akkor, ha más veszi át az ő képzeletbeli helyét? Vajon hogyan fog esni neki, főleg azért, mert pontosan tudta, hogy a kapu nyitva volt neki, de elkésett és bezárt. Lakattal a záron!
Akkor egy másikat is.
Bubble és az egyik osztálytársam között volt valami, ami több volt barátságnál, de kevesebb szerelemnél. Tudjátok, a szokásos. A nyáron rengeteget találkoztak, de egy nap a kis suhanc olyat mondott, amit nem kellett volna. Nem nagyon engedi közel magához a kis sihedert, de teljesen jogosan. Nem fogja fel, hogy mit tud ártani egyetlen mondatával.
A mai tinédzser fiúkkal az a legnagyobb baj, hogy még éretlenek egy kapcsolatra. Nem hiába érnek gyorsabban a lányok. Sok fiatal ezt úgy fogja fel, hogy "van és kész". Semmi. Zéró. Ez azonban a lányoknál is hasonlóan van. Én is ebben a társadalomban növök és nem egy olyan említésre méltó példát látok, aki csak arra hajt, hogy minél több kapcsolata legyen.
A másik kedvem a nyilvános smárolás, ha úgy tetszik.
Gyerekek, elhiszem, hogy imádjátok egymást, de nem kell felfalni a másikat. Egy-két csókra azt mondom, hogy oké, de mikor már a másik szájában kutakodtok, ráadásul mikor mindenki titeket néz, ne csodálkozzatok a savanyú pillantásokon. A hosszas nyelves csókot intézzétek privátban, kérlek. Szoktam is mondani a barátaimnak, amikor meglátok egy párt a suliban csókolózni, hogy csináljátok inkább a Wc-n, mert ez eléggé hivalkodó és közönséges jellemre utal. Így rögtön elítélnek.
Tudom, hogy ebben a korban a hormonok felszabadulnak, de azért ne ennyire gusztustalanul. Szép dolog, ha szeretitek egymást, de ne csináljatok magatokból bohócot.
Szóval, most, hogy ezt tisztáztuk, keressünk egy másik témát. Ó! Megvan.
Ami még nagyon tetszik a mostani gerlékben az a külső alapján való ítélkezés. Könyörgöm, miért olyan fontos az, hogy egy lánynak hatalmas mellei, kerek feneke legyen vagy egy fiúnak mekkora micsodája van, esetleg izmos-e? Véleményem szerint semmi. Nincs SEMMI értelme. Addig oké, hogy jól megnézel valakit. Nem egy olyan párt látok, akik nem vékonyak, izmosak, de mégis jó ideje együtt vannak.
Akkor térjünk rá az egyik legviccesebb témára. Facebook kapcsolatok.
Annyira imádom, amikor Facebookon kiírják, hogy "Kapcsolatban". Természetesen örülök neki, de nem hinném, hogy ezek a kiírások létfontosságúak lennének. Főleg, amikor még hozzá is szólnak, hogy "szeretlek mackóm". Annyira nyálas és mű. Szinte lesüt róluk. Ha lesz barátom, én biztosan nem fogom megosztani a közösségi oldalakon. Majd, ha meglátják, hogy kézen fogva sétálunk együtt, akkor hagyom őket találgatni.
Most, hogy a végére értünk a mai cikknek, lehet azt gondolni, hogy ez csupán egy irigységből fakadó, féltékenységi cikk, de nem érdekel. Ez a személyes véleményem és még túl fiatal is vagyok ahhoz, hogy barátom legyen.
Nektek volt már hasonló élményetek? Ha igen, osszátok meg velünk!
Puszil titeket:
Crystal&Bubble
